Az olajpasztell viszonylag új anyag. 1949-ben készítette Henri Goetz párizsi festő barátjának Pablo Picassonak a Sennelier festékgyárban. A cél egy pasztell krétához hasonló anyag kialakítása, ami annál szabadabban használható, nem fakul és nem repedezik. Iskolákban gyakran használják.

Az olajpasztell pigment és viasz keveréke. Közöttük is létezik keményebb és puhább fajta. Színpalettája az iskolai célokra használt gyártmányoknak a szűkebb, a leggazdagabb palettája a Sennelier gyárnak. Használata egyszerű, de sok lehetőséget rejt magában. A porpasztellhez képest kevésbé törik, morzsálódik, nem kell fixálni. Hátrányának az mondható, hogy nem keverhetők a színek. Terpentinnel oldható, így a vonalas rajzból festményt lesz. Jól használható vázlatokhoz, árnyalatlan színfoltokat tartalmazó képekhez. Alkalmas a Sgraffito eljárásra, aminek az a lényege, hogy két markánsan eltérő színű réteget viszünk fel egymásra. A fölső réteg visszakarcolásával izgalmas alkotásokat lehet létrehozni.

Porpasztellhez hasonlóan érdesebb papírt használnak (pl.: Ingres, Tiziano, Accademia), de más érdesebb felület is jó az olajpasztellhez. Legjobbnak a velúrpapírt tartják.

Minden vélemény számít!