A festői alkatú emberek álat5lában könnyebben ráéreznek a szén használatára. A grafikus alkatúak, akik az aprólékos, tiszta, áttekinthető munkát szeretik többnyire nem szeretik a szenet. De annak is ajánlok egy kis “kalandozást” a szénnel való rajzolás világában, aki tudja magáról, hogy nem az ő világa, mert felszabadít, és segít átfogóbban látni a témát. Segít jobb kompozíciót alkotni, mert ez az eszköz nem teszi lehetővé a részletekben való elveszést.
A szénnel nagyon szép érzékeny, kontrasztos, mély hatású képeket lehet alkotni. A grafikai eszközök közül a pasztellel együtt a legfestőibb a szén. A szénrajzok lehetnek önálló alkotások, de kiváló gyors vázlatok készítésére is.
A szénben az egyik legcsodálatosabb, hogy nagyon nehéz elrontani. Ha nem tetszik, szinte teljesen eltüntethető a rajz egy papír zsebkendővel, akár az egész kompozíciót is átalakíthatom. Nagy hibát csak úgy tudok véteni, ha olyan erősen rajzolok a papírra, hogy beleivódik a rostok közé a szén. Ilyenkor már radírral se lehet kiszedni a szenet megmarad egy szürke folt. Itt is igaz, hogy jobb apránként fejleszteni a képet.
A szén természetes anyag. Vékony gyantamentes ágakból úgy készítik az ókor óta a szenet, hogy levegőtől elzártan izzítják a válogatott mogyoró vagy gyertyán ágacskákat. Magyarországon az Északi Középhegységben készítenek szenet boksában ma is azonos technológiával, de főként más célra. Nagyon híres az Erdélyben készülő rajszén. Négy félre vastagságban lehet kapni a szenet.
A természetes szén mellett mesterséges szenet is lehet kapni. A mesterséges szén szénpor, korom és kötőanyag hozzáadásával készül, a Pitt kréták közé tartozik. Könnyebben siklik a papíron, tökéletesen fed. Az alkotóelemek arányától függően keményebb vagy puhább a kréta. 5 keménységi fokozatban lehet kapni. A szénhez hasonlóan lehet törölni, radírozni a mesterséges szenet, de az eldörzsölhetősége függ a felhasznált szén mennyiségétől. A természetes szén törékenyebb, kevésbé tapad a papírra. Mind a természetes, mind a mesterséges szenet lehet egy kissé vízzel oldani. Ennek segítségével ki tudjuk emelni a kép egyes részleteit. Megéri a kísérletezést!
A szén kimondottan olcsó eszköz. Egy rudacska kb. 100 Ft és több rajzhoz is elég. A szénen kívül puhább felületű papírra van szükség, és egy gyurmaradírra. Praktikus még egy papír zsebkendő, ecset az elmaszatolásához. A szénporral könnyen összekoszolhatjuk a ruhánkat, ezért jó, ha védő ruha va rajtunk, vagy olyan amiért nem sajnálunk, hogy rajzolás után ki tudjunk menni az utcára. De nem kell aggódni, ha bepiszkoljuk magunkat, a szénpor egyszerű mosással kijön a ruhánkból.
Vannak speciális szénhez, krétához való papírok (mint például az Ingres papír) Ezeknek a papíroknak puhább a szerkezetük, hogy a szén vagy a krétapor jobban meg tudjon tapadni. Léteznek színes papírok is, amikkel nagyon különleges hatást lehet elérni. Érdemes kísérletezni.

A gyurmaradír puha, gyúrható anyag azért, hogy magába szívja a szén vagy krétaport. Amikor elkoszolódott a felület, egyszerűen össze lehet gyúrni, és újból lehet használni. Mivel jól gyúrható, igény szerint alakíthatjuk annak megfelelően, hogy mit akarunk radírozni. Hegyesen pl. szabályosan rajzolni lehet vele. Gyakran kis dobozban árulják a könnyebb szállíthatóság miatt. Jobb a hagyományos radírnál, ha szénnel vagy krétával rajzolunk, mert nem koszolódik el olyan hamar, nem megy el sok időnk a tisztogatással, és alaposabban lehet vele radírozni. A radírozásnál érdemes figyelni arra, hogy a papíron nyomot hagy a radír, ami miatt a következő réteg könnyen foltos lehet.

A szénnel való rajzolást ugyanúgy érdemes kezdeni, mint minden mást, a kompozíció kiválasztásával. Egy jó kompozíció esetén nagy valószínűséggel a kép is jó lesz. Viszont a rossz kompozíció biztos rossz képet eredményez.
A kompozíció fő elemeit, irányvonalait halvány vonalakkal rakjuk fel a papírra, hogy később módosítani lehessen. A kompozíciós vázlat vezeti irányítja a kép későbbi fejlesztését.
A szén használatakor a ceruzával ellentétben a foltot használjuk alapként nem a vonalat. A szén rudat általában nem úgy kell fogni, mint a ceruzát, hanem kissé megdöntve, hogy nagyobb felületen érintkezzen a papírral. A ceruzánál megszokott tartást csak a vonalak húzásánál jó használni.
A fő kompozíciós elemek felvázolása után érdemes az egész képet egyszerre fejlesztve felrakni a fontosabb foltokat. Ebben a fázisban rakjuk félre a részleteket a nagyobb egységtől haladjunk fokozatosan a kisebb felé. Ekkor még csak alapozunk. Érdekes festői hatást lehet a szénnel elérni, ha a felvitt rétegeket újra és újra elmaszatoljuk, és ezután fejlesztjük tovább.
Amikor már fő foltok fent vannak el kezdhetjük a részletek kibontását. Ekkor már nyugodtan használhatunk vonalakat is, bár ezek még ritkán véglegesek. Lassan lehet sötétebb árnyalatokat használni. A rajz vége felé határozott vonalakkal “életre kelthetjük” a munkánkat, mert a sok elmosott folt túl bizonytalanná teheti a képet. Ilyenkor érdemes használni a gyurmaradírt is, amivel szép fényeket tudunk megjeleníteni. Érdekes a hatása annak, ha gyurmaradírral vagy meggyűrt papírral vagy más anyaggal törlünk ki a rajzból ütögetéssel, csíkok húzásával. Kísérletezzünk bátran.
A kész szénrajzot fixálni kell, mert könnyen elmaszatolódik és kárba vész a munkánk. Erre a célra fixatívot használnak hivatalosan, de sokan a hajlakkal is megelégszenek. Ha tehetjük szabad levegőn fixáljuk a munkánkat. Ha nem, mindenképpen nyissunk ablakot, mert a fixatív ártalmas a tüdőnek.

Minden vélemény számít!